szó szó szó 4

"a sötét rubinpiros világosság"

Hol járunk?

A helyes megfejtők között valamit kisorsolunk majd.

Helyes viselkedés zeppelinen éjjel és nappal

mi come here fi drink milk, mi noh come here fi count cow

2 kép

"Ez egy szedett-vedett, fújt univerzum"

IV. FEJEZET: Végtelen szomorúság

Rózsaszín speed, üldögélés, a háromszög alakú ekik, azok szarok. Utolsó hetem ez a könyvesboltban, ez is, meg Krisztián valahol a vad keleten, ez is. Meg az izé. Az elmúlás. Na ja, elhull a virág, stb. Anyukám panaszkodik, hogy én esküvői meghívókat kapok, ő pedig gyásztáviratokat. Dani anyjának orosz barátnője már nem működik. Lássuk be, hogy véletlenek márpedig nincsenek, boszorkányok pedig vannak. Ilus körül csak fiatalkorú- és cigánybűnözők élnek, “kedves fiú különben”, bezzeg, ha a Dani egy morzsát ejt a földre!
– Olvastátok György Péter cikkét az ésben, már nem is tudom, miről? – kérdezi Dani. (Maga itt a hogyishíjják?) Egy kínai, aki csónakban született, ezt olvassa most a Dani, hatezer oldalas romantikus besztszeller. – Tudtátok, hogy Petőfi egy népszerű költő Kínában? – kérdezi. – Ő ottan a nagy romantikus európai író.
Szuperneológ. Rugóerőtárolós rögzítőfék. Vagy pezsgősdugórögzítődrót, ami a Dani szerint egyik pillanatban ábrázolás – Józsika szerint ugyan nem igazán perspektivikus, de azért –, a másikban pedig önmaga. Józsikának mostanában az a kedves szórakozása, hogy fekszik az ágyon késsel a kezében, nézi a tévét, és közben hunyorít, és a késsel elvág különböző dolgokat, vagy hosszában felszeleteli a televíziót. A magyar televízió felvette a Robit, amint Dunavarsányban szétcsúszva pörög. Holnap MTK-Jereván rangadó. "Civilben rendőr" – mi furcsát vesz észre ebben a szintagmában?
A konyhaajtóról Dani nem törölte le az összefirkálást, amit zöld filctollal csináltam Babucival. Az ajtófélfán meg mindenkinek a magassága meg van örökítve, William is meg van örökítve, oda van merevítve legmagasabbként, rajtam röhögnek ezek közben: Amálka írógéppé változott, a nő, akinek írógép volt a térdén, a nő, akinek írógép volt az ujjában, a nő, aki túl sokat gépelt – ilyeneket mondanak, abba köll mostmár hagynom a nevetségesség küszöbét átlépvén, de ha felnézünk a magasabb, akkor láthatjuk, hogy williamfisher, és lehet rá emlékezni.

(1997 nyár)

XIV. FEJEZET: Beszélő állatok

Minden rendben, egyébként. Koncepció és vízió, ez a mai nap szlogenje a Robi szerint, úgyhogy felírtam. – Kombuha gomba, olyan, mint a japánkristály – mondja Józsika, akire rossz ránézni. (Zsoltika, a szegedi flájer) Mi van akkor (alvilági arcok jelentek meg reggel, a legnagyobb szegedi strici is köztük volt, meg két beekizett bőrnadrágos ember), szóval akkor mi van, ha az órásmester van az óra kezében? A bosszúállás lehetőség mindenesetre adott. Vannak olyan, látszatra szilárd, egészséges, szép fiatal férfiak, akik úgy tesznek, mintha, és közben az egész nagyon kicsi és szomorú, és egy milliméteres csomócskába gyűrve az ujjuk hegyében hordják. (taxis körökben Szúnyognak becézik) (Pillepalackkal verik fejbe? lehet, hogy nehézvíz volt benne) Háromnegyed tíz van. (milyen hírértéke van egy tök átlagos osztályteremnek?) Az agresszió erőt ad. Sztréjtendbedli áj ken tell jú. (a tökéletes vákuum az olyan, amiben egyáltalán nincs levegő)

– Ha hárommillió év múlva visszatérnének a földre, még mindig meglennének az én kurva orsikonzerveim, bazmeg! – kiáltja Dani, aki – mint látjuk – kitört a zárójelek szorításából (parentézis). Elvesztettem a fonalat (biztos piros fonál, mint a tinta, mint a vééér), ami nem baj. A betépett asztráltestek rámásznak a Krisztiánra, akinek ezért nem is kell más. Józsika persze már nem kér semmit, mindjárt elmegy (megjöttek a Szeváék). Biztos szétesett a vérnyomása. De a reményt, hát azt bizony feladtam (és éppen most, amikor találkoztál az Angyallal, Amálka). Ha egy orángután és egy delfin beszélgetni próbálna, az orángután megfulladna. Ott voltunk a helyszínen. Ott VAGYUNK a helyszínen. Kitörtek a zárójelekből, ez nem helyes. Ez egy, hogy úgy mondjam, privilégium. Ez a hepigoaparti. (Szőke nem tűnt olyan keménynek, mint Szolnokon, például. Volt a Csillagbéla.) (és lenyelte? nem tudjuk, de tök jól pörgött tőle) Zárójel és Zárójel között elenyésző a különbség, szabad szemmel nem látható. (de biztos jó halála volt. ja, lehet, hogy jobb, mint megfulladni) (Ja, és olyat hallucináltam a vécében…) A fonál, a vezér, végképp elveszett, de azért nem kell, hogy szomorúságra adjuk a fejünket. Egy asztrálegérke kijön… teomachia, vagy milyen machia, amikor az istenek harcolnak? Vissza a zárójelbe veletek, rossz kis mondatok! Józsika úgy érezte, fázni fog. (egyiket letekered, a másikat meg föl, és egy pillanatra sincs vége az egésznek) (egy szék meg egy hamutartó talán) (csak a joint látszott) Húha, megszaporodtak a zárójelek, elnémultam. (kiderült, hogy a közös izraeli) (annyira más, és elismerik) A Jumusz Emre név agyam melyik félhomályos szegletéből penderült ide a papírra hirtelen? (annyira durva most már Sándor Kornélia, úgy ad egyest, hogy meg se nézni) (csillagközileg a legrosszabb arcok) (mi vagyunk a métely) Krisztiánnak az tetszett, hogy az orángután megfullad, mert kiszöknek a zárójelből, és beleütik az orrukat a készülő műbe (milyen mű?) (nem objektív tény, ez egy túlmutatás a nyelven) (nem mondom azt az angolszakos tanárnak, hogy te magyar vagy, bazmeg) Húha, ezt közkívánatra leírtam, mert Józsika cionista demagógiába kezdett. (zsidódezodor. na szevasztok) Ezt felírtad, ezt felírtad? Direkte úgy beszélnek, versengenek a papírért, egy mondatért, bazmeg, egy nyomorult mondatért. Hát (ő is zsidó? ne sértődj meg, Józsi!) ez volt az utolsó, baszok leírni. Hát mégis. Mondatlázadás. Zárójellázadás, ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá…!(((((((((((((((((((((((((((((((((

((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((kenonféle vészreakció)

(ha én felfedezek egy szigetcsoportot, így fogják hívni: Műmájer szigetek)))))))))))))))))))))))()

(az izét keresem, a talentuszt, tantuszt…ha kártyás telefon lenne a lakásban))))))))))))))(nekem van egy befolyásom a matávnál))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))(a 7717-est kérem, így hívják a bátyámat…órán van…fél tizenegy… az éjszaka csodái szeminárium))))))))))))))))))))))

(és ha csőre kúrom?)

Üszküdárban volt egy pásztor

Üszküdárban volt egy pásztor, cifra papucsban járt,
Boszporusznak bíbor partján szép libapásztort várt,
Héttoronyban látták hajdan, láncra verve élt,
Holdas éjjel vígan tréfált, szultántól se félt.

Üszküdárban réges-régen megszeretett egy lányt,
Ám a szultán úgy kívánta, a két szeme szikrát hányt,
Sima tükrű Márvány-tenger látott akkor vért,
Mert a pásztor szép leányért véres díjat kért.

Üszküdárban máig is mondják, hej, csuda fickó volt!
Hét határban nincsen párja, tán biza meg sem holt.
Megszökött a lány is hozzá, most is élnek ők,
Holdas éjjel, kéz a kézben, egy kis ház előtt.

Török népdal. Hogy lehet eredetiben? És sajnos a dallamát nem találtam meg

Liberación

Ha már szabadság...

Kuba, 1960 (nagyapám felvétele)

rábádákk

Totem

hát ehhez meg mit szóljunk?!

Zimmer Frei

Zimmer Frei

Harley-val Lettországban

Hát vége a nyárnak, van, aki elmegy, viszont van, aki megjön, például Daniék Lettországból. (Mindjárt jön a fél Szőranya.)
– Dani, megdöglöttek a halaid?
– Nem, csak sötétben szeretnek lenni mostmár, készülnek a halálra.
Dani mesél. A vizesárok régen egy ronda nagy szakadék volt az ellenség elijesztésére, de mára patakká szelídült. Abszolút idilli. Itt most van egy híd. Abszolút szájenszfiksön. Hatvan orosz, negyven lett. Itt egy McDonald's van, itt egy Fuji Film. Találkozzunk a Hotel de Rómánál. Riga tágas város. Bartsz Danielsz. Fürdött a Balti-tengerben: barna hab a vegyi üzemek miatt, rusztikus bícs, csak bokrok voltak és leégett szállodák, kicsit hideg volt a víz, de nem megszokhatatlan. A varsói Lomonoszovnak körbe szoknyái vannak. Rengeteg villamos is van Rigában. Kuldiga – ez volt a Harley-s út. Fenyőfák, nyírfák, meg minden. A koldusok nagyon jól öltözöttek, frissen vasalt ingben koldulnak. Ott csúszott le az arc kurva lassan a tengerbe hulla részegen, és látszott, hogy most koszolja össze az ingét. Dubulti, Bulduri, Pumpuri – ezt a nevet már Edit lett kiscicája viseli. Bulduriban az elnöki rezidencia előtt belerohantak egy Roverbe, jöttek a Roveres csávó milliomos barátai sunyi arccal, elbaszták a nyaralás hátralevő részét. A lett rendőrség nem szarozik. Az fizeti, aki hátulról belédszalad. – Disztensz, disztensz – ezt hajtogatta a kövér, bajuszos rendőr. – Nem procedúra, amit ott csináltak. Daninak mindig vízióként szembe jött a Rover háta, üvöltött a goa közben.

(1997 nyár)

Bubuing through the night

És akkor ode berakom és itt majd szépen leketyeg...

Köszöntjük a kisdedeket!

apám felvétele, 1976 k.

szó, szó, szó 3.

PILLANATSZORÍTÓ

szó, szó, szó 2.

nyeletőfék

úgyis, mint: "Ezt követi az önakasztás, majd a nyeletőfék működésbe hozatala."

szó, szó, szó

alkonykapcsoló

Az albán krémesről

Dani: "Ezek itt mind írók, csak én nem vagyok az. A posztmodern lélek és Hersiczky Amália, a századforduló dáma – századfordító, tulajdonképpen, csak nem annak a századnak a fordítója, amire ti gondoltok – én azonban se posztmodern, se századfordító nem vagyok, csak egy mélyromantikus árnyéktörök, nyakam török, a lét örök, csak én nem törődök, de más törődik a balkánszívű lánnyal, és hoz neki albánkrémest. Ez a Józsi – a feszültségoldókeltő. Ő most jött, és az albánkrémes azért albán, mert van benne egy albán. Ez az albánkrémes aztán persze az ujjaim közül az írógépre csesszent, és végigmártva a mit sem sejtő betűket, becsusszant a mélybe, és ott vaníliás és csokoládés* tudathasadást okozott a megkínzott délutáni elcseszett napban. A Józsika mindig jól van, de egyre hidegebb van a lakásában, és megjött a villanyszámla. 22000 forint két hónapra, és megint a gyertyákkal ülés, mint régente, télen, mikor tavasznak még híre sem volt, most viszont már legalább híre van, gyertya nincs, hideg viszont van egyre hidegebb, egyre telebb, és a Józsi lakásában lepkévé dermedt villanykörték vérfagyasztó uralma. És a Józsi által látott elveszett Peer Krisztián – mióta pénze van – újra feltűnt a Hikkben, és ment előadást tartani. A schwechati repülőtér a kiindulás és a vissza nem térés. Persze vonatja nincsen a vissza nem térésnek, és hiába próbál az ember bármit is közelebb kerülni az érthetetlen délkeleti édesálomhoz, ha még törökül sem bír rendesen megtanulni. A Zsuzsi sem bír megtanulni (Hersiczky Amália, író és guminő), pedig ő aztán nyelvtanulónapóleon: megtanulta az egész Balkánt, és persze meghódította a Macedón szirteket, Nagy Sándor bekaphatja – tulajdonképpen ő sem tudott túllépni Dél-Európán, persze nem is volt annál tovább semmi akkoriban, úgyhogy könnyű dolga volt. Nem úgy, mint nekem, akinek most már hat földrészt kell meghódítania ahhoz, hogy a világ ura legyen, ami végül is nem is olyan nagy igény ahhoz képest, hogy vannak emberek, akik nem csak a világ, hanem a maguk urai is akarnak lenni, ami persze sokkal beláthatatlanabb vízrajzi egység, mint teszem azt Anatólia vagy a Peloponnészoszi félsziget. Persze ott nem volt senki hivatásos problémamegoldó, mint itt a Krisztián, aki halasszendvicstől kezdve a mosogatásig mindent a kisujjából leráz. Az én kisujjamon azonban csak kárhozott lila dereng."

(1996. március 13.)

*kiemelés tőlem, v.zs.