Könyvszag

Már nem is olyan titkos

A Corvina Kiadó és a Magyar PEN Club tisztelettel meghívja Önt

Kati Marton: Titkos hatalom
avagy amikor az elnök felesége beleszól a történelembe

című könyv bemutatójára.

Köszöntőt mond: Dobrev Klára
A könyvről Baló György beszélget Kati Martonnal.
A könyvbemutató helyszíne és időpontja:
Károlyi-palota, Vörös terem
1053 Budapest, Károlyi Mihály u. 16.
2009. április 1. szerda, 17 óra

Így ír ő

A sötétbe borult tudatváros fölött elvétve foszforos fénybóbiták, fényoszlopok, fénybugyrok lobbannak, s a kép- és hangjeleket tároló emléktárházak felcsapódó rekeszlapkáiból o-i-e-e hangbuborékok virágzanak fel, libegve változatokat alkotnak és ismétlődnek, tevékenységükkel mindinkább magukra gerjesztve az öntudatlanságba süppedt tudat figyelmét. S ahogy ébred a figyelés és vele együtt a rettegés, mind tisztábban forrnak ki a bűvös hangok. O-i-e-e, o-i-e-e – ez hangzik egyre. Így indul a magánhangzó csírázás. S ahogy a mély kábultságból felleső lélek és test eszmélés után kapkodva feléjük fordul a maga gyötrelmes problémáira választ, megoldás-sugallatot keresve, a hangok rendezkedni kezdenek: o-i-e… occide… o-i-e… nolite… i-e-e… timere…concense…regine… bonum est…
János érsek rettentő nyögést hallatva felriadt, és reszketve bámult maga elé. Szürkés szeme üvegesen kidülledt. Csaknem hibbantnak látszott, ahogy figyelés közben dermedten az álmában hallott hangok, szavak értelmén töprengett.
- Megvan! – suttogta ámultan, szinte hitetlenkedve. – Megvan a megoldás!
Kiugrott az ágyból, és a sercegő lúdtollal sebtében leírta a pártütőknek küldendő választ:
„A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindnyájan beleegyeztek én nem ellenzem.”

Kolozsvári G. Endre: Lajos király három halála és négy temetése, Móra könyvkiadó, 1989

Bibi

Most jelent meg, én fordítottam, de a címet nem én adtam.

Az Egyesült Államok elsüllyeszthetetlen anyahajója

A repülőre pedig ezt ajánlom olvasnivalónak

Meghallgatott imák

Mrs. Cooper összehúzott szemöldökkel bámult utána.

Mrs. Matthau szólalt meg elsőnek: - Nem ismerted meg, ugye?

- N-n-nem.

- Hát, ilyen az élet. Kár, kár, nagy kár. Nem volt benne semmi ismerős?

- De, valami halványan. Nagyon régről. Mintha csak álom lett volna.

- Pedig nem álom volt.

- Carol, ne csináld ezt velem. Ki volt ez az ember?

- Valamikor nagyon nagyra tartottad. Főztél rá, és kimostad a zokniját – Mrs. Cooper szeme elkerekedett és forogni kezdett -, amikor pedig behívták katonának, te mindenhová követted, táborról táborra, miközben sivár bútorozott szobákban szálltál meg…

- Az nem lehet!

- De igen.

- Nem!

- De igen, Gloria. Az első férjed.

…

aztán itt kb vége is a regénytöredéknek, mert a súlyos magánéleti és drogproblémákkal küzdő szerző az elkészült fejezeteket publikálta magazinokban, mire minden barátja megszakította vele a kapcsolatot, mire ő félbehagyta a regényt. Pár évvel később meghalt.