újévi

[Dani]: Utolsó napja az évnek van ma! Türkiz színű függönyt fogok venni az ablakaimra, olyat, mint ez az írógép színű, minthogy ez is olyan, szeretném, ha az lenne, bár magamnak színeket meghatározni nehezen lehetséges, hogyan azt volt barátnőm (valami Szilvia) néha volt időben nekem elengedte érteni, dehát én sem vagyok gyakoros az ilyen időben való meghatározó kávéünnepi felállításához az …

“Lang geleden in een diep duister woud, waren eens twee kabouters. Deneen hete Bas en de ander Henk. En ze leefden lang en gelukkig.”

…Irányi utca 507, Szűcs Kinga nem jön, mert autentikusabban csinálja a zajozást ott, ahol most van.

[Krisztián]: Itt a rajzoló szívinfarktust kapott. Elidegenítés 1. Csak mint egy figyelmeztetésképpen. Az alább leírt IZÉ minden részlete csupán a képzelet szüleménye
A fikció egyre nagyobb tért hódít minden tekintetben
Ha a szereplők (esetleg) helyszínek tekintetében valamiféle hasonlóságot vél felfedezni az olvasó a VALÓ élettel az semmiképpen sem a véletlen szüleménye vagy a képzeleté? Vagy talán. Vagy talán. Vagy talán.

[Dani]: Farkas Gergő a holland srácnak megmagyarázta, mennyire utálja Magyarországon mindenki az Ajaxot, mert milyen paraszt volt evvel a levéllel, amit a Real Madridnak írt, és ő egyetértett. Nem tudom, nem én raktam be, hanem a Krisztián, különben is most cigi, nemdepechemode, tikikapcsoltátokésénnemerőszakoskodok, most valami genny megy, vörös pamlag és türkizszín írógép.

[Krisztián] Hát engem kidobnak írógépestől, papirostól, mindenestül azon a kibaszott kurva ablakon. Ki ő? Ki ő? Ki ő? Nos, ő egy barokk alkat, aki még a kisujján se mozdít.
Utálja a gyerekeket, mint a szart. Mert minden gyerek hugyol.

– Én a szavak embere vagyok – mondja Barta Andris. – Egy rohadt hangszeren nem tudok játszani.
– Nekem nem célom – mondja Dani.

***

A Bátor Malac. Ez egy egészen kicsi malac, még nem szerelmes.
Krisztián: Meg kéne enni azt a malacot!
Na, mostmár igazán 1996 van, és most várhatunk a Bandika miatt az újévi koncertre, különben megharagszik. Kicsit szédülök. A malac az Oscarral a hátán kicsörtetne. Aztán megennék egy szilveszteri buli keretében. Írhatom mesének is: Egyszer volt, holnem volt, az Óperenciás tengeren is túl, az Üveghegyen is túl, ott, ahol a kurta farkú malac túr, pontosan ott, ugyanis erről a kurta farkú malacról van szó. Ez egy nagyon bátor malac volt. És elhatározta, hogy megnyeri az Oscar-díjat. De aztán megették. Aki nem hiszi, járjon utána!
Krisztián: És az IKV üzemelteti.
Józsika: Ú, én egy olyan rajzfilmet rendeznék, ahol az Oroszlánkirály felfalja a Pocachontas szereplőjét. És az egész családnak ilyen drótszőrű haja van?
Krisztina: Nem, az öcsém szőke. Nézzünk tévét.
Józsika: Az Andrást egyszer azzal kéne megfenyegetni, hogy levágjuk a haját.
Amálka: Kéérek egy cigit!
Krisztián: Nem kérsz!
Krisztina: És ki volt az a fiú?
Krisztián: Egy diplomás holland fizikus, és mi ezzel buliztunk, baszd meg!
Józsika (Amálkához): Amikor te megérkeztél…
Krisztián: Összefrusztráltad az összes angolszakost.
Józsika: És milyen volt? Ilyen genyó volt az egész?
Krisztina: Kurva tiszta volt az egész, és soha senki nem fürdött benne.
Józsika: Tizenöt shékel. Iszonyatos súlya van annak, amit mondok.
(Krisztián indiai zenét tesz fel.)
Józsika (Krisztiánhoz és Amálkához): Ha rátok nézek, azt gondolom, hogy egy indiai
kommuna vagytok.
Krisztina: És én mi vagyok?
Krisztián: Te vagy a párducszerű nő.
Józsika: Te egy eltévedt párduc vagy. Én pedig megfigyelő vagyok. Én vagyok a rendező.
(Dani jobboldalon erősen horkol. A szín baloldalán Bandika hever egy vörös bársonykanapén, és nem horkol, viszont nyitva van a slicce.)
Krisztián: Pont egy ilyen bombabébi kell nekem, lalala…
Józsika: Úristen, én odamegyek hótfáradtan, a családom! Ki fognak engem tagadni.
Krisztina: Tévé! Tévét nézzünk!
Krisztián: Ez nem olyan féle, amit csak úgy hipp-hopp… Kéne még egy vekker. Vagy egyszerűen csak tizenegykor bedugom a Dani ujját a kettőhúszba.
Józsika: Lehet, hogy az emberben egy idő után kifejlődik az, hogy mielőtt megszólal a
csengő, egy-két perccel előbb fölébred magától.
Krisztián: Már megint kiment az áram.
Krisztina: Akkor hogy fogjuk nézni az újévi koncertet?
Józsika: Akkor én elmegyek Szentendrére egy percen belül.
Bandika (félálomban): Lószart, megvárod az újévi koncertet!
Józsika: Dehát kiment az áram!
Bandika (teljes álomban): Akkor megvárod az áramot!
(Eleredt a hó.)
Józsika: Amálka közben írt egy eposzt.

Vége az első résznek

Második rész: Az újévi koncert

Bandika: Hogy gépelhetsz ezalatt a zene alatt? A fejedbe kéne húzni az egészet!
Krisztián: Biztos vannak olyan undorító magyarok, akik erre jegyet vesznek.
Józsika: A taps alatt vannak igazán jó felállások.
Bandika: És a Dani még erre a nagyszerű muzsikára sem ébred föl!
Krisztián: Ez egy tehetségtelen, dilettáns faszkalap volt.
Bandika: Hát, ha a bécsiek erre indulnak, akkor dögöljenek meg az anyjukkal együtt!
Józsika: Na puszi!
Bandika: Na üljél le szépen, nem mész sehova! Tessék végignézni. Én minden évben végignézem. Józsika, megsértődöm, ha most elmész! (énekel)
Krisztián: Umtatta, umtatta, umtatta, UMM!
Bandika: Nézzétek, játszik a hárfás is, és semmit nem hallani belőle. Na, legyen már vége ennek a Bécsi Polgároknak!
Józsika: De régen milyen jó volt, amikor előhegedültek.
Krisztián: Haza kell érnem az újévi ebédre.
Bandika: Jaj, és mit csinálsz vele? Rosszul leszel!
Krisztián: Megeszem egy egész malacot!
Bandika: Zero-spiel! A huszonhatos fog kijönni!

Vége a második résznek

(1995-96)

apropó komenisták

Mostan 1996. március 4.-e van, már félórája. Dani azt mondta, írjam le, milyen lenne, ha ez lenne az ellenállás központja, mármint az ő lakása, mármint ha az országot hatalmukba kerítenék a kommunisták, amire van némi esély, végülis. De majd leírja ő, költői meg írói vénája, az van neki (bár most nagyon beteg, és a teáskanna is velőtrázóan süvölt), meg festői vénája is van. Szefárd himnuszok. Itt mindenkinek van egy zsidó nagypapája, vagy kettő.
– Miért, a kommunisták, azok jó fejek – mondja Dani.
– Három havi ösztöndíjam!
– Az hagyján, de az elveszett becsület! Vigyázni kell az embernek a tetteivel.
A fiúk Unicumot akarnak. St.Pölten vasárnap délután halál. Atomháború után félórával. Zárva volt a vécé. Doktor Barta Axcelsius Ábrahám ügyvéd vagyok. Így szabadította ki Babucit a rendőrségről. És vitték az ajatollahot, és megrohamozták, és ráömlött a jónépre a hullalé.
– Zsuzsi, te is szállj be az Unicumba! Magyar embernek szeretnie kell.
Ősz szkinhedek. Nem ismer egyetlen élő kazakot sem.
– Miért mondod, hogy Afrika?
– Úgy képzeld el a gyomromat – mondja Dani –, mint Dzsingisz kán után fél Európát.
Kéne egy szerelem a Daninak ebbe a lakásba, hogy kösse hozzá. Egy lexikon fiktív főhőse. Dani idült fejjel fekszik a sarokban, Ovidiust idéz, ráadásul azt, hogy lassabban, lassabban, ó, ti lovai az éjnek.

IV. FEJEZET: Végtelen szomorúság

Rózsaszín speed, üldögélés, a háromszög alakú ekik, azok szarok. Utolsó hetem ez a könyvesboltban, ez is, meg Krisztián valahol a vad keleten, ez is. Meg az izé. Az elmúlás. Na ja, elhull a virág, stb. Anyukám panaszkodik, hogy én esküvői meghívókat kapok, ő pedig gyásztáviratokat. Dani anyjának orosz barátnője már nem működik. Lássuk be, hogy véletlenek márpedig nincsenek, boszorkányok pedig vannak. Ilus körül csak fiatalkorú- és cigánybűnözők élnek, “kedves fiú különben”, bezzeg, ha a Dani egy morzsát ejt a földre!
– Olvastátok György Péter cikkét az ésben, már nem is tudom, miről? – kérdezi Dani. (Maga itt a hogyishíjják?) Egy kínai, aki csónakban született, ezt olvassa most a Dani, hatezer oldalas romantikus besztszeller. – Tudtátok, hogy Petőfi egy népszerű költő Kínában? – kérdezi. – Ő ottan a nagy romantikus európai író.
Szuperneológ. Rugóerőtárolós rögzítőfék. Vagy pezsgősdugórögzítődrót, ami a Dani szerint egyik pillanatban ábrázolás – Józsika szerint ugyan nem igazán perspektivikus, de azért –, a másikban pedig önmaga. Józsikának mostanában az a kedves szórakozása, hogy fekszik az ágyon késsel a kezében, nézi a tévét, és közben hunyorít, és a késsel elvág különböző dolgokat, vagy hosszában felszeleteli a televíziót. A magyar televízió felvette a Robit, amint Dunavarsányban szétcsúszva pörög. Holnap MTK-Jereván rangadó. "Civilben rendőr" – mi furcsát vesz észre ebben a szintagmában?
A konyhaajtóról Dani nem törölte le az összefirkálást, amit zöld filctollal csináltam Babucival. Az ajtófélfán meg mindenkinek a magassága meg van örökítve, William is meg van örökítve, oda van merevítve legmagasabbként, rajtam röhögnek ezek közben: Amálka írógéppé változott, a nő, akinek írógép volt a térdén, a nő, akinek írógép volt az ujjában, a nő, aki túl sokat gépelt – ilyeneket mondanak, abba köll mostmár hagynom a nevetségesség küszöbét átlépvén, de ha felnézünk a magasabb, akkor láthatjuk, hogy williamfisher, és lehet rá emlékezni.

(1997 nyár)

XIV. FEJEZET: Beszélő állatok

Minden rendben, egyébként. Koncepció és vízió, ez a mai nap szlogenje a Robi szerint, úgyhogy felírtam. – Kombuha gomba, olyan, mint a japánkristály – mondja Józsika, akire rossz ránézni. (Zsoltika, a szegedi flájer) Mi van akkor (alvilági arcok jelentek meg reggel, a legnagyobb szegedi strici is köztük volt, meg két beekizett bőrnadrágos ember), szóval akkor mi van, ha az órásmester van az óra kezében? A bosszúállás lehetőség mindenesetre adott. Vannak olyan, látszatra szilárd, egészséges, szép fiatal férfiak, akik úgy tesznek, mintha, és közben az egész nagyon kicsi és szomorú, és egy milliméteres csomócskába gyűrve az ujjuk hegyében hordják. (taxis körökben Szúnyognak becézik) (Pillepalackkal verik fejbe? lehet, hogy nehézvíz volt benne) Háromnegyed tíz van. (milyen hírértéke van egy tök átlagos osztályteremnek?) Az agresszió erőt ad. Sztréjtendbedli áj ken tell jú. (a tökéletes vákuum az olyan, amiben egyáltalán nincs levegő)

– Ha hárommillió év múlva visszatérnének a földre, még mindig meglennének az én kurva orsikonzerveim, bazmeg! – kiáltja Dani, aki – mint látjuk – kitört a zárójelek szorításából (parentézis). Elvesztettem a fonalat (biztos piros fonál, mint a tinta, mint a vééér), ami nem baj. A betépett asztráltestek rámásznak a Krisztiánra, akinek ezért nem is kell más. Józsika persze már nem kér semmit, mindjárt elmegy (megjöttek a Szeváék). Biztos szétesett a vérnyomása. De a reményt, hát azt bizony feladtam (és éppen most, amikor találkoztál az Angyallal, Amálka). Ha egy orángután és egy delfin beszélgetni próbálna, az orángután megfulladna. Ott voltunk a helyszínen. Ott VAGYUNK a helyszínen. Kitörtek a zárójelekből, ez nem helyes. Ez egy, hogy úgy mondjam, privilégium. Ez a hepigoaparti. (Szőke nem tűnt olyan keménynek, mint Szolnokon, például. Volt a Csillagbéla.) (és lenyelte? nem tudjuk, de tök jól pörgött tőle) Zárójel és Zárójel között elenyésző a különbség, szabad szemmel nem látható. (de biztos jó halála volt. ja, lehet, hogy jobb, mint megfulladni) (Ja, és olyat hallucináltam a vécében…) A fonál, a vezér, végképp elveszett, de azért nem kell, hogy szomorúságra adjuk a fejünket. Egy asztrálegérke kijön… teomachia, vagy milyen machia, amikor az istenek harcolnak? Vissza a zárójelbe veletek, rossz kis mondatok! Józsika úgy érezte, fázni fog. (egyiket letekered, a másikat meg föl, és egy pillanatra sincs vége az egésznek) (egy szék meg egy hamutartó talán) (csak a joint látszott) Húha, megszaporodtak a zárójelek, elnémultam. (kiderült, hogy a közös izraeli) (annyira más, és elismerik) A Jumusz Emre név agyam melyik félhomályos szegletéből penderült ide a papírra hirtelen? (annyira durva most már Sándor Kornélia, úgy ad egyest, hogy meg se nézni) (csillagközileg a legrosszabb arcok) (mi vagyunk a métely) Krisztiánnak az tetszett, hogy az orángután megfullad, mert kiszöknek a zárójelből, és beleütik az orrukat a készülő műbe (milyen mű?) (nem objektív tény, ez egy túlmutatás a nyelven) (nem mondom azt az angolszakos tanárnak, hogy te magyar vagy, bazmeg) Húha, ezt közkívánatra leírtam, mert Józsika cionista demagógiába kezdett. (zsidódezodor. na szevasztok) Ezt felírtad, ezt felírtad? Direkte úgy beszélnek, versengenek a papírért, egy mondatért, bazmeg, egy nyomorult mondatért. Hát (ő is zsidó? ne sértődj meg, Józsi!) ez volt az utolsó, baszok leírni. Hát mégis. Mondatlázadás. Zárójellázadás, ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá…!(((((((((((((((((((((((((((((((((

((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((kenonféle vészreakció)

(ha én felfedezek egy szigetcsoportot, így fogják hívni: Műmájer szigetek)))))))))))))))))))))))()

(az izét keresem, a talentuszt, tantuszt…ha kártyás telefon lenne a lakásban))))))))))))))(nekem van egy befolyásom a matávnál))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))(a 7717-est kérem, így hívják a bátyámat…órán van…fél tizenegy… az éjszaka csodái szeminárium))))))))))))))))))))))

(és ha csőre kúrom?)

Hetedik fejezet: Irány Irán!

Dani mindenképpen betépve szeretne menni a repülőtérre holnap, de nem lesz elég a fű, ezen sopánkodik. Útifilm-sorozat Iránról, a Tigris nyomában.

Krisztián: Dani, lehet inni egy kávét?

Dani nem fogja megtalálni a kávét, attól félek, mert nem találja a telefonszámot, tegnap pedig nem találta meg – oly sokadszor! – a kacsatudatú hívőket. Holnap ilyenkor már Isztambulban lesznek. A Dani, a Miki, a Krisztián meg a Csirke Franci.

Krisztián: Azon volt, amire ilyen térképeket rajzoltál, hogy Bukarest jobbra.

Dani: Azt kidobtam.

A cím/jelmondat pedig Józsikától származik.

Krisztián: Szóval akkor nem keresed meg.

Dani: Figyelj, én most megtettem mindent.

Krisztián: Ilyen zölddel írtad. Nem lehet, hogy valami táskádban van? Zsebedben? Lehet, hogy mégis kidobtad.

Miki: Azt beszéljük meg, hogy mit viszünk. Ilyenek, hogy mosdókesztyű?

Dani: Esetleg kapcsoljuk be a tévét.

Nnna, megnéztük, hogy hova mennek. Jó lesz nekik, a Daninak, a Mikinek, a Krisztiánnak meg a Csirke Francinak. Kő-papír-ollóval döntik el, hogy ki ül az ablakhoz. Három nyerés.

Krisztián: Mi az, hogy a Boszporusz fölött te ülsz, ilyen nincs, Dani!

Miki: Kár, hogy a repülőgép előre hegyes, nem oldalra. Így menne, mint egy hurka a levegőben.

Dani: Ez hülyeség, legalább négy alapelvet nélkülöz.

Rotációs rendszerben. Majd cserélgetnek. Én meg ideülök, amíg lehet, amíg Dani el nem kezdi abajgatni virtuális családjainak egyikét. Egyelőre tévéznek és terveket szőnek/kovácsolnak. Te hány alsónadrágot viszel?

Dani: Elszívjuk a maradék hallucinogént?

Miki: Nincs inkább fű?

Krisztián: Milyen hallucinogén?

Miki: Megcsinálhatod, de akkor ne rakjál bele dohányt.

Krisztián: Hülye vagy? Ne rakj már bele annyit.

Miki: Dani, esernyő, biztosítás?

Mindenki a Dani biztosítására apellál, Dani csakazértse köt. Nagyon kispolgár a biztosítására.

Dani: Én? Te szemét geci, ezt tervezed...

Miki: De figyelj, Ilus tudja?

Krisztián: Nem tudom, nem lenne-e érdemes holnap reggel felhívni Ilust, és megmondani

neki, hogy Dani nem vett biztosítást... Dani nagyon komoly zsarolás áldozata lett.

Miki: Nehogy később derüljön ki valami másik ügy kapcsán... Szüleidnek mondtad? He,

Dani?

Dani: Mit akarsz?

Krisztián: Úristen, Dani, borzasztó nagy baj lesz ebből! Vegyél biztosítást! Vegyél,

könyörgöm!

Miki: Nem jut el hozzád a baráti szó.

Krisztián: De ha Ilus látni akarja majd...

Dani: Majd megmondom, hogy nálad van.

Helyes viselkedés zeppelinen éjjel és nappal.(Bukarest-Abu-dabi. Nyilván Párizs-New York, mondja Dani. Biztos katasztrófa lesz, mondja Miki.)Repülős-szexfilm a tévében. Helyes viselkedés.

Miki: Ebből nem lesz narancslé.

Dani: Jézusom, magáraondózott, vagy mi volt az?

Miki: Elfeledkezett magáról. Az egy griffmadár, amit te ondópornak hittél.

Hey mambo, mambo italiano. Szegény-szegény taljánok. A köcsög franciák meg eltörték a kupát, amit egy köcsög franciáról neveztek el, úgyhogy végülis. Az olaszoké a csirke.

Miki: És a Lenin sírját már kivesézték? És itt is lesznek ilyen müezzinek, sok?

Krisztián: Ilyen tengeríze van.

Miki: De fless?

Krisztián: Abszolút semmi. Mintha moszatot szívnál.

Miki: Japán alga.

Krisztián: Tök jó, hogy ez két nyelven beszél egyszerre.

Most meg egy agg latin zenész, de már vége. Lehet, hogy át kéne nyergelnem nekem is a verbalitásról a vizualitásra.

Miki: Volt telefotógép is? Ötven éves technika?

Amálka: Mit néztek?

Krisztián: A mobiltelefon történetét.

Van ennek azért kicsit egy ilyen beavis-and-butthead-fílingje. Így az Öreg néne őzikéje egy ideig még biztonságban van a polcon, mondják a tévében, ezúttal az e-bookról.

Miki: Az a helyzet, hogy ez a cucc lenyomott minket. Kár volt elszívni, Dani. Hívjam fel a

Fecót holnap délelőtt?

Krisztián: Majd én felhívom.

Dani: De szörnyű szar! Ez magyar, nem? A legbénább, amit valaha láttam.

Miki: De hogy tud egy ilyen egysíkú zene ilyen sokáig fennmaradni, én azt nem értem. Ez minimális digitálromantika.

Dani: És Vajdahunyad vára?

Miki: Te ezt nem látod betegségnek?

Dani: Nem, hát vannak ilyen zenék.

Miki: Kellemes homogén világítás. Mert kiadták a műtőt pornófilm forgatásra. A sürgős

betegeket is el kellett halasztani emiatt. Csomóan, akik munkába sietnek, akiknél

romlandó áru van...

Amálka: Megint szexfilmet néztek?

Krisztián&Dani: Aha.

Miki: Az Ákos, akiről beszéltem, a bűnöző Ákos.

Dani: A zene, az ilyen gimnazista leginkább.

Miki: Bonyolult, mint a hamburger receptje.

Krisztián: Minden nőnél van jobb nő?

Miki: Korán kelsz?

Krisztián: Tényleg, el is megyek haza.

Most akkor menés van. Talán egyszer, majd, kedvező konstelláció esetén jön a folyt. köv. Have a nice time until then.

(2000 nyár - ez a legutolsó bejegyzés, egyébként)

VIII. FEJEZET: Sic Transit Gloria Mundi

Bandika gimnazistáktól tankönyvre beszedett pénzből speedet vesz. Indiana Jones megy a tévében, Der Tempel des Todes. Nem alkotok, csak reprodukálok.
Krisztián: Felmenni egy szexlappal a galériába?
Dani: Olgával és egy szexlappal?
Józsika: Az én szívemmel?
Dani: Mikor néztük a Szeszélyes Évszakokat.
Krisztián: Mikor az András betegen feküdt?
Robi (az utcáról): Dani!!!!!!
Dani: Órák óta üvölt, megfeledkeztünk róla (lemegy, hogy beengedje).
Isti: Akartunk lopni banánt a zöldségestől, de ott aludt a ponyva alatt.
Józsika: Megjelent már a Théleme?
Krisztián: Dani nem beszél erről.
Isti: Nem jó, mert rácsúsztak a szövegek a képre.
Robi: Sziasztok.
Dani: Találkoztunk Puttkamer nénivel, aki azt mondta: “Lehetne egy kicsit csendesebben tekintettel a későesti órára?”
(Robi sábeszdekliben mindenkit megáld. Tőkeerős Mózestársulás. Közben megjött Edit.)
Robi: Van kávé?
Krisztián: Én is!
Dani: Háj, ájm Tony. Tony Caviar.
Krisztián: Ájm James. James Bond.
Józsika: Kétségeim vannak a jövővel kapcsolatban. Neked nincsenek kétségeid a jövővel kapcsolatban?
Dani: De.
Józsika: Menjünk szobára. Hú, Amálka mindent leír, csendesebben.
Egy álmot kergetünk.
Isti: A NASA főnökét úgy hívják, hogy Wilfred Puttkamer.
Krisztián: Mi van, te itt már kávézol, bazmeg, és nem is szólsz?
Robi: Nem jó jel, ha ilyen hevesen gépelsz.
Amálka: Miért?
Robi: Nem tudom.
Józsika: Lehet, hogy jönnek ide a Szeváék.
Robi: De minket abszolút hidegen hagy.
Józsika: Hidegen hagy. Viszont egy fehér BMW-vel jöttem.
Edit: Akkor Zoli megrugdosta a kocsi oldalát.
Robi: Majdnem meghúzott egy kispolszkit, de nem történt semmi. Odabaszta a taxis fejét, mi meg ott ültünk hátul.
Józsika: Az utcájukban egy vakvezető-kutyát megtámadott három pitbull.
Isti: Valakit kinyírtak a Joliot Curie téren. Egy módszer van a pitbullok ellen…
Robi: A seggébe kell nyúlni.
Krisztián: Megfogom, így (széles gesztus, oda a lámpabúra)…hoppá!
Józsika: Egy gyilkológép. Egy eszkalátor. Egy vakvezető-kutyának egymillió forint az eszmei értéke.
Krisztián: De megvakult.
Józsika: De milyen beszari kutya lesz ez ezek után.
Krisztián: Át mer menni a piroson.
Józsika: Én bestresszelnék.
Isti: Nekem is volt ilyen cipőm, mint a Krisztiánnak, csak kinyílt az eleje, és leesett a sarka.
Yves Mondtand: Paris! Paris!
Isti: Izraelbe legjobb buli csempészni szalámit.
Józsika: Hétszáz sékel.
Isti: Hallod, Dani, vettem argentin zöldteát.
Edit: Ez milyen színű, ez nem barna?
Krisztián: Majd én is írhatok?
Csönd. Angyal szállt el fölöttünk?
[Krisztián]: „A legkeményebb arcok zokniba kevernek.
A legkeményebb zoknik.
Arcokba kevernek.
Macska-egér nem jönnek ki egymással.
Fűrészporban élni nem jó – mondják.
Az emberek előbb-utóbb leszoknak az állatokról.
Szpídszlovének. Legkurvajobb. Vodka (vizecske) behűtve.
Rosszul lépett, ennyi az egész. Negyven centi hiányzott.
Nyílt törés. Bítölménia. Ez van.
Ez az egyik legjobb versem.
Kérdés. Kérdezek. MI VAN, ha konszolidált negyvenes értelmiségiek Pesti műsorral dobálnak egy konszolidált negyvenes nőt a szentendrein?
Á, szentendrei bohémek.
Jó lesz. Jó leszesz. Péntek, pééntek.
Ama nap a harag napja.
Kapja be a faszom, hát bazmeg. Az enyémet is.
Oké, mondja elszpídezett hangon, egy nyalás trippért.
Literes traubiszóda, nagyon parás.
Trabiszóda.
Hány centiméter magas a diplomáciai védettségünk.
Ott van három hajó, a Volga, a Don, meg a Konyeck.
Erre a számra mindig szerettem volna LOVAGOLNI.
Ideális autóvezető: ötven éves, sasorr, minden közlekedési
Szituációt átélt, szól a Juventus,
Hátul egy csomó európai utas
A legszebb helyeken jár, Soroksári út
Mindenkinek beszól
Így érzi jól magát, Opel Astra, szól a goa
Kibaszottul beparáztam, mint soha, soha, soha
Best of Beethoven, csak most vodkanarancs.
Add ki a jussom, bazmeg, pénzt, paripát, kábítószert.”
[Dani]: „Direkt a jobb kezén hordja. Nem veszélytelen nő. A szingalézek, ha gyilkolják egymást… Megjelenik a harminckettedik angol lövészszázad. Vodkanaranccsal lövik a gurkákat. Az Edit elköti a kéklakkos csónakot a mólóról. Monda utca, Mese utca. Elvesztünk a sarkon túl. Azt mondja Szörényi Hajnóczynak… De hogy maradt fenn ez a nagyon jó történet. Hát akkor ott ült az anyukám, napszemcsiben, galambossal. Mit hág a hágó?
Elkönyveli hallucinációként. Holnap szombat, és kint vagyok az életből. Felülök az utolsó tejesvillamosra. Elfinancializálódó tömegszkepszis. Brave New Europe, kritizálhatatlan, javított kiadás. A mennyország is tanegységrendszerben nyomul. Ha meglátná mamád. Menj haza tömegpszichotikus lakásodba. Fehér is van, mondjam még. Mit iszik a tehén, Dani. Még egyszer mondjam. Tejet. Tejet. Tejet. Váltsátok át az aprópénzt egyes szám első személyre. Legbelül a szent irányhármasság. Az atya, a fiú, és a jobb, meg a bal. Ahol titokban hasonlítunk.”

(1997 ősz)

itt van nektek temps perdu

"Kényszer ez, nem vitás. Kék írógépet nyomok. Dani és Edit olyanok, mint egy házibuli erkélyrerekedt résztvevői. Dani most beszalad, integet: – Itt a német szomszéd félmeztelenül!
Jól telt a négynapos hétvége: Szegeden gengszterzperedájz, napszemcsi, egy milkó, koksz, fehér BMW német fogorvosokkal; Mediwave-en nyűglődés, Józsikának szilvásgombóc nőtt a feje helyén. És újabb német, ezúttal tanár. Akkor indult Berlinből, amikor ők Győrből. Peer Krisztiánék vetőmagot nyomtak. Eurovíziós Dalfesztivál. A számok bűvöletében. Egy km 1492 lépés. Adódik a kérdés: lehet-e ez véletlen? Ma a harmadik emeleti fiúvécében egy buzi leskelődött, és Józsika ordított, hogy ezt hagyd abba, jó? Rituális X-Akta nézés. Nyár van, viszont, a tavaszt persze megint kilopta az évből valaki, de lágy májusi éjszakák, az ember vágyakozik, meg minden. Daliás idők, az ilyenkor elengedhetetlen nosztalgia. Józsika rámkiáltott: – Amálka, ide az írógépet! Meg akarom írni Az eltűnt idő nyomában II-t!
Az irodalmi bulin – „Hány éves Kuksi?” – megvilágosodott az elmém: önellentmondásban fogok meghalni.
Krisztián: Basszus, láttam egy nyestet beszaladni egy autó alá, de kiszaladni már nem láttam.
Józsika: Biztos UFÓ volt.
Krisztián: Az lehet."

(1997 nyár)