Üszküdárban volt egy pásztor, cifra papucsban járt,
Boszporusznak bíbor partján szép libapásztort várt,
Héttoronyban látták hajdan, láncra verve élt,
Holdas éjjel vígan tréfált, szultántól se félt.
Üszküdárban réges-régen megszeretett egy lányt,
Ám a szultán úgy kívánta, a két szeme szikrát hányt,
Sima tükrű Márvány-tenger látott akkor vért,
Mert a pásztor szép leányért véres díjat kért.
Üszküdárban máig is mondják, hej, csuda fickó volt!
Hét határban nincsen párja, tán biza meg sem holt.
Megszökött a lány is hozzá, most is élnek ők,
Holdas éjjel, kéz a kézben, egy kis ház előtt.
Török népdal. Hogy lehet eredetiben? És sajnos a dallamát nem találtam meg
7 komment:
hm... hát ez biztos, hogy nem török népdal :) Azt gyanítom, hogy ez az "Üsküdar'a gider iken" című legnépszerűbb török dal (olyan kábé mint a "Tavaszi szél...") magyarítása, talán a Bárdos Lajos-féle feldolgozás számára készült. Az eredeti a következő posztban, ha valakit érdekel...
párdon, népdalként volt feltüntetve a ferencesek (!) honlapján... de ezek szerint inkább cserebogár, sárga cserebogár
én kicsit tudom a dallamát, és láttam róla egy filmet, szívesen bubusítom, ha sikerül:
Üszküdara bolgár Adela Pejeva „Kié ez a dal?” című kitűnő dokumentumfilmjében.
A FILM. Hatan üldögélnek egy isztambuli kocsmában. Egy szerb, egy montenegrói, egy macedón, egy török és két bolgár. Saslik, bor. Kedélyes a hangulat. Hirtelen feszültség támad. A török énekesnő előad egy zeneszámot, nyilvánvalóan keleti a dallam, a szöveg pedig egy anatóliai lányról szól, és minden vendég saját nemzeti kincsének tekinti a dalt. Valaki megint elorzott a másiktól egy darabka hagyományt?
Pejeva nyomozni kezd a dal eredete után. Egy török rendező tudja, hogy török dal. Tudja, mert a hatvanas években filmet forgatott az egykori sztárénekessel, Zeki Murennel. Ez volt Muren utolsó filmje, és halála előtt a sztár odaadta egyik kazettáját a rendezőnek. Most elindítja a szalagot. Az ismert dallamhoz érzelgős szöveg csatlakozik: „Ne legyenek falevelek / sem felhők az égen / csak te jöjj, szép leány / csak te kellesz nékem”.
A falon a hatvanas évekből maradt plakát, rajta minaretek tornyai. „Majdnem olyan kedves a szívemnek, mint Zeki Muren – mondja a rendező, és egyenként mutogatja a kép részleteit. – Ez Isztambul. Ma már nem ilyen. Ezek Kizkülesi tornyai. Már nincsenek meg. Zeki Muren. Halott. Saduk Sherdi színésznő – halott. Malasi Filmeridis operatőr – halott. Gyulistan Gyuzei – halott. Saziya Morel – halott. Halil Esen – halott. Ez itt a rendező, Ülkü Erakalin. Vagyis én. És én élek! Abból a mesés korból csak a kék tenger, a kék ég maradt meg – és én. Hát hogy ne lennék boldog?!
Isztambulból Görögországba vezet Pejeva útja. Leszbosz szigete. Középkorú férfiak üldögélnek egy vendéglő teraszán. Ahogy megszólalnak, rögtön kiderül, mit gondolnak a szomszédaikról: „Honnan jöttél? – Bulgáriából. – Bulgáriából? Hogyhogy tudsz angolul?” Amikor meghallják a török felvételt, azonnal legyintenek: „Persze, ismerjük. A miénk, görög dal”.
Igazat mondanak. Este az amfiteátrumban Eulalia Gaukeria adja elő, a népzene helyi csillaga. A görögök önfeledten mulatnak, tánccal kísérik a szöveget: „Jöjj, tenger leánya, ragyogó csillagom / Nyújtsd felém hattyúnyakad…”
Tirana, Albánia. Csoportosulás a filmes stáb körül. A helybeliek enyhe felsőbbségtudattal jegyzik meg: „Ismerjük ezt a dalt. A miénk. Innen származik. Korcsából. „Vagy talán szerb?” – teszi fel a kérdést kicsit rosszkor a rendezőnő. Villámló szemek: „Nem! A szerbek nem tudnak így játszani. – Miért? – Mert náluk nincs tradíció!”
Találkozás Teresával, a színház énekesnőjével. Amikor érzelmektől áthatva énekel, kissé hibbant, fellegekben járó lánykára emlékeztet: „Madár dalol a kertedben / borostyán leszek ott, szívem”. Méltatlankodva kérdezi: „Törökországban hallotta? Biztos tőlünk lopták! Mindig is a miénk volt. Húsz éve éneklem. Hány hosszú évig énekeltem a rendszernek, és egy lemezemet sem adták ki” – panaszkodik.
De amikor egy pillanat múlva elszavalja: „Jól ismerem a dal eredetét. Csakis albán lehet. Mert nekünk van jellemünk és erős lelkünk. Erős nép vagyunk” – már nem is nevetséges. A szemében balkáni tőrök pengéje villan, és a néző megkönnyebbülve lép ki a kicsiny helyiségből a szkipetárok földjének fővárosában.
Szarajevó, Bosznia. Hatalmas népünnepély. Komolyan foglalkoznak a bolgár forgatócsoporttal. Koncertet adnak, a színpadon kórus. Szerelmes dal? Hát egy kicsit talán szerelmes is… „Nézz rám, anatóliai lányka / Mohamed próféta nevében / szól hozzád szerelmes dalom.”
Hogy kié a dal? Az nem is kérdés. Az már jobban meglep, mivel indokolják: „Azért bosnyák, mert olyan szép, hogy azt el sem lehet mondani”. Emina, a nyugalmazott énekesnő hozzáteszi: „Mert csak Szarajevóban tudnak így énekelni!”
Nincs kizárva. A szűk helyiségben körülbelül húsz férfi üldögél. A férfikar bikanyakú, izzadó tagjai, és Mehmet, az énektanár, akinek arcáról leolvasható bizonyos fanatizmus. „Ez egy kasszida, vagyis régi vallási ének” – magyarázza. „Hallgasd hát történetemet / Ha müezzinünk hangja harsan a minaretből / Szívünk így szól: / Allah nagy, ő a mi üdvözítőnk / Ő visz minket diadalra”.
Amikor felgyorsul az ének, a tűzbe jött karnagy pálcájával hadonászik, a bikaborjak ülő kórusa az ütemet combján verve transzba esik, s a néző azt hallja, hogy „Allah a mi palotánk / …az győz, akinek erősebb a hite”. És megfogan benne a gondolat, hogy a lábát be nem teszi Boszniába.
Skopje, Macedónia. A helyiek szellemi vezére, Baba Erol fogadja Pejevát egy szál pólóban. De amikor meglátja a kamerát, ijedten elszalad. Egy perc múlva dzsellabában és turbánban jelenik meg. Büszkén bólogat, amikor felhangzik a dallam a szalagról: „Ez a dzsihád dala. Macedón. A bosnyákok jogtalanul használták a háborújukban. De ennek a háborúnak meg kellett lennie. Ez volt Isten akarata. Boszniára ránehezedett Tito marsall öröksége. Mindennel elhalmozta Boszniát, de a bosnyákok nem adták meg neki a tiszteletet. Hétszázötvenezer vegyes házasság kötetett Boszniában. Egy házban lakott a katolikus, a pravoszláv és a muzulmán. Istenkísértés. El tudod képzelni? És honnan tudod, hogy a gyereked pravoszláv, katolikus vagy muzulmán?”
Vranje, Szerbia. Nagyon balkáni helyzet – mindenki ismeri a dal hősnőjét. Csakhogy itt nem Patsza, hanem Kustana a neve. Az egyik helybeli az unokája, valaki más a szomszéd faluból személyesen ismerte, mindenki mindent tud. Egy vén, fogatlan cigányasszony azt mondja: „Ő volt a nagymamám! Gyönyörű volt! Tengerkék szemek, fekete haj, és volt nála egy üveg pálinka!” Nem csoda, hiszen 1949-ben itt, akkor még Jugoszláviában forgatták A cigánylány című filmet. Ez volt akkoriban az egyik legerotikusabb film, melyben a szép Kostana érzéki táncot lejt, és a már ismert dallamra énekli: „Szép az arcod, kisleány / mondták-e már neked? / Hogyha tudod, / Miért hagyod, hogy megcsókoljalak?”
A közelben zajlik a Szent György fesztivál. A pópa egyenesen a kamerába mondja: „El akarnak cigányosítani ezek mindent! Erősködnek, hogy minden a cigányoktól származik. Ma van Szent György napja. És megünneplik a cigányok Egyiptomban vagy Iránban? Nem, mert árulók, muzulmánok lettek. Ide vezet Bregović zenéje meg Kusturica filmjei. Elveszítik balkáni identitásukat. Fenyegetően közeleg Európa elcigányosítása!”
A szerbek szívesen üldögélnek rakija mellett. A helyi kocsmában férfiak (macho balcanicus) múlatják az időt, azt taglalják, milyen nőket szeretnek. Egész barátságos a hangulat. Pejeva lejátssza nekik a dal Szarajevóban fölvett változatát. A szívélyes házigazdák a másodperc tört része alatt garázda kocsmatöltelékekké változnak.
– Ez rablás, a bosnyákoknak meg elment az eszük! Háborús indulót csináltak ebből a szép szerelmes dalból! És te ki vagy igazából? (A rendezőnő férje a környékről származó szerb.) Miért érdekel téged ez a dal? Provokálsz? És kegyednek van engedélye a forgatásra?
Lökdösődni kezdenek, valaki rátenyerel a kamera objektívjére, már a rendezőnőt taszigálják az előzékeny szerbek, egyre melegebb a helyzet, Pejeva kirohan, és sírva fakad.
Szliven, Bulgária. Középkorú férfi dolgozik a műhelyében. „Az agyamra megy, ha azt hallom, hogy európaiak leszünk. Hiszen itt, a Sztrandzsa-hegységben a bolgárokat nevezték europoi-nak. Ez tény. Minden mást elloptak tőlünk a görögök.”
Aztán kipakol a Trabant tetejére egy díszlövések leadására alkalmas, kisméretű ágyút, és elindul az ünnepségre, ahol a török elnyomás alóli felszabadulásról emlékeznek meg. Ott már nagy a tömeg. Egy asztalnál ünneplő férfiak ülnek, isznak, és a rendezőnő kívánságára ezt éneklik ugyanarra a jellegzetes dallamra: „Feljön a fényes hold a balkáni erdő fölé / A szlávok rázendítenek a szabadság dalára”. A spicces férfiak most tényleg olyanok, mint a boszniai bikanyakú kórus. „Ez a sztrandzsai felkelők dala. A mi jelképünk. A bolgárok mindig bolgárok lesznek – becsületes emberek, a cigányok meg a görögök viszont a legszemetebb népség. – De én úgy hallottam, hogy ez egy török dal – mondja Pejeva. – Miket beszélsz! Megköveznek, ha ilyeneket mondasz”.
Amszterdamban a film levetítése után. Adela Pejeva a tréfás szemrehányásra: „De végül is nem válaszolt a kérdésre: kié a dal?” tréfás választ ad: „Hogyhogy kié? Természetesen a bolgároké”. Aztán már komolyabban folytatja: „Remélem, hogy a filmem sűrítve ábrázolja a mi kusza balkáni világunkat. És azt hiszem, mindenki érteni fogja, nemcsak mi, akik ezen a tájon élünk. Még a németek is ugyanazokon a jeleneteken nevettek” – mosolyodik el megint. Valaki megjegyzi, hogy hasonló dallamot hallott egy perzsától. Egy másik vélemény szerint – ez klezmer zene, zsidó dallam. De itt is megszólal az éber megfigyelő: „Jó, de milyen zsidó? Lengyel, orosz vagy szefárd? Tisztázni kéne…”
(részlet Witold Beresnek a Lettre 50. számában megjelent írásából. www.lettre.c3.hu)
szeretettel evukamama, a szerk.
Már igencsak régen született a kérdés, de hátha valakit érdekel még a válaszom :-) A YouTube-on rengeteg felvétel található, igaz, nem ezzel a szöveggel - a dallam azonban remekül elsajátítható. Sok sikert!
Wow... Nagyon érdekes a dal története. Az eredeti bejegyzésben idézett szövegre mindenesetre én tanultam egy dallamot még általános iskolában, nagyon-nagyon régen. Csak a két szólamra emlékszem, semmi másra. Felénekeltem, és feltettem youtubera a két szólamot külön, illetve együtt is a kettőt. A minőségük elég rossz, de a semminél több :)
V.
https://www.youtube.com/watch?v=-IzneixKzB8
Megjegyzés küldése