Hallgasd most dalom, ím, ama fajról, amelynek atyája
Bummer volt, a vitéz, és hiu kanga-apó.
Ő, kit a warrigaborrigarómai hadfi kutyája
Árkon, s bokrokon át, messzire futtata, ó!
Kenguru szélvészként szökell el, kicsi lába rugóként
Pattog a bokrok közt, végig a tág tereken.
S ott liheg, ím, a nyakában a dingó: hangtalanul, kén-
sárga fellegként jő, s Kanga nyomába ered.
Senki se tudja, hogy útjuk a földre mi kurflikat írt föl,
Mert az a földrész, ó, név nélkül vala még.
Annyit tudni csak, asszem: a Torres Strait szigetektől
Cape Leeuwinig futtak. (Atlaszt nyit, belenéz!)
Sejtjük, szörnyü nehéz lehetett Adelaide-tűl
Árkon s bokrokon át futni a sós fövenyig.
Próbáld meg, fiam: edzi a lábad, jellemed épül,
Nyáron muszklikat ád, fagyban fölmelegít.
2010. jún. 23.
Az Előkenguru éneke
at 10:43
Labels: kipling; elek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 komment:
:)) hát ez nagyon szép lett! de a Kangát, azt így lehet?
ezen én is gondolkodtam, de nem jött ki máshogy a ritmus. és ha úgy vesszük, h ez egy direkte anakronisztikus gyerekirodalmi belső utalás?
és ha azt írom, hogy "Bummer volt a vitéz, és hiu kenguru-ős/ Ő, kit a warrigaborrigarómai hadfi kutyajája/ Árkon s bokrokon át kergete, futtata, sőt."?
ez is nagyon remek! (de Kanga később is van:)) nekem igen tetszik, de én szerintem nem vagyok igazán kompetens költészeti ügyekben (puper)
De a második Kangát könnyű átírni arra, hogy "és a". És dehogynem vagy kompetens.
Megjegyzés küldése