perdu

IX. FEJEZET: Gól! Góóól!

Öngól, de kit érdekel (Knézy Jenő). Hát ez egy valóságos csoda, de tényleg. Deus ex machina. A magyarok istene védőkarját kinyújtotta végre. Pumpurit lenyűgözi az írógép, rokonlélek. Krisztián viszont sajnos kicserélte feketére a piros szalagot. (Amerikaszerte elharapózott a bűnözés.) Barátaink mind eltűntek, Dani szerint valószínűleg leomlott a világ körülöttünk. (– Ha sokat kötözködsz, felhívom Mohamedet.) Szombat este hármasban tévézünk, ez szép. Pumpuri most nem számít. (Pumpuri nagy harcos, egyébként: megvárja, amíg ellankad a szoknyám figyelme, és akkor támad.) Dani szédül a szemüvegtől, tegnap meg Vuk-parafrázis: "Árnyékomat gyakran nézem surranó kis állatnak”. Krisztián a cicával játszik.
– Ez most egy Kusturica film? – kérdezi Dani. Repül a macska. Lelkes Lajos, tagozati elnök. Tisztelt Lelkes úr!
– Szerdán berúgva ezzel a lánnyal végig az asztrológiáról beszélgettünk – mondja Dani. – Imádja a tűzjegyeket.
Krisztián egyik tanítványa ezt írta a dolgozatában: Lucifer megpróbálja kiábrándítani, de nem sikerül neki - Ádámnak mindig van egy mentsvára, amiben elbújhat.
Fölállva maradt a lába, ezt mondja a Dani, meg ezt: – Én cipőm? De miért van itt?
Miért van itt, tényleg. Itt van a Lord Makula, amit tőled kaptam. Meglepve nézem viszont, meglepve és ámulva és némi kíváncsisággal, hogy milyen betűket ütnek le az ujjaim itten, hogy szavak kerülnek a papírra, pedig egészen másra gondolok, akkor meg honnan jönnek elő ezek, és mit képzelnek tulajdonképpen. Segítség.
Czifrik Balázs a Danitól tanult meg szépen sodorni. Hazai gyümölcsfogyasztás: az almától a narancshoz és a banánhoz pártoltak át a fogyasztók.
A TÖRTÉNELEM ITT SEM VOLT KEGYES.
A kertészeknek álcázott gerillákat egyszerűen lepuffantották. Szomorú a kínai szakvezetés. Hősiesen, de egyre nehezebben viselem a rám mért csapásokat. Józsika szerint nagy katasztrófa fog történni, búvópatak szerűen. Kataklizma. De most Józsika is egy búvópatak, valahol veszekszik a városban. A magány, tudom. Hát persze. A kis Joint, a legifjabb Juing.
– Nézd, milyen különös árnyék, Krisztián – mondja Dani. – Mint valami minaretek, mindjárt elkezd vérezni a fal.
Valóban, bizonyos tendenciák Józsika feltevését látszódnak igazolni. Kékes szellemkép, szocialista alapon szocialista ruhákban szocialista fejű nők. Daniból csak azért nem lesz világhírű képzőművész, mert öt perc alatt elfelejti, amit kitalált. És Józsikát szidalmazza, akitől nem tudunk mozogni, verembe ejt minket. Mi lesz itt, kérem? Tél lesz, az tuti. Előkerülnek a télikabátok. Indusztriálhangulat. Megjöttek, türelmetlen csengetés az ajtón. Robi látott kisiklani egy villamost a Móricz Zsigmond körtéren, koncentrált villamoslázadás.
– Én nem értek ehhez – mondja Dani, és átadja a Pest Estet.

(1997, feltehetőleg ősz)