Mágnás (azelőtt: Mocskos) Elza

Az utazónék, az artistanők, pincérlányok, büféskisasszonyok, virágárusnők, masszőzök, manikűröslányok, varrónők, szobalányok, színinövendékek, balett táncosnők, hely nélküli cselédek gyakran rákényszerültek az olcsó örömökre vágyó férfinépség társaságára. De „jó hírű” asszonyok is sűrűn fordultak névtelenül az apróhirdetések nyilvánosságához. Ízelítőül néhányat: „Urak! Ki volna hajlandó fess, tüzes, molett asszonykának tavaszi kosztümjéhez csekély összeggel hozzájárulni? Annak önzetlen barátnője lennék „Mely idősebb úriember volna hajlandó junói termetű, szőke szépség toalett számlájához havonként szerény összeggel hozzájárulni?”
Csak kevesen futottak be olyan „karriert”, mint a pesti éjszaka koronázatlan királynője, Mágnás Elza. A Léváról elszármazott szobalány a fővárosban először mosogatólányként, majd büféshölgyként kötötte olcsó ismeretségeit. Az italt kedvelő, félanalfabéta, meglehetősen trágárul beszélő Elza ekkor még csak a „mocskos” jelzőt vívta ki magának. A remek alakú nő idővel gazdag pártfogóra talált: milliomos bútorgyáros szeretője pénzén pazarul berendezett gyönyörű lakást tartott fenn, saját fogatán járt, ruháit Párizsból hozatta, ékszerei társasági beszédtémák voltak. E szédítő karrier azonban csúfos bukást ért: a megfojtott Elza holtteste utazókosárba gyömöszölve himbálózott a jeges Dunán.

Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár