újévi

[Dani]: Utolsó napja az évnek van ma! Türkiz színű függönyt fogok venni az ablakaimra, olyat, mint ez az írógép színű, minthogy ez is olyan, szeretném, ha az lenne, bár magamnak színeket meghatározni nehezen lehetséges, hogyan azt volt barátnőm (valami Szilvia) néha volt időben nekem elengedte érteni, dehát én sem vagyok gyakoros az ilyen időben való meghatározó kávéünnepi felállításához az …

“Lang geleden in een diep duister woud, waren eens twee kabouters. Deneen hete Bas en de ander Henk. En ze leefden lang en gelukkig.”

…Irányi utca 507, Szűcs Kinga nem jön, mert autentikusabban csinálja a zajozást ott, ahol most van.

[Krisztián]: Itt a rajzoló szívinfarktust kapott. Elidegenítés 1. Csak mint egy figyelmeztetésképpen. Az alább leírt IZÉ minden részlete csupán a képzelet szüleménye
A fikció egyre nagyobb tért hódít minden tekintetben
Ha a szereplők (esetleg) helyszínek tekintetében valamiféle hasonlóságot vél felfedezni az olvasó a VALÓ élettel az semmiképpen sem a véletlen szüleménye vagy a képzeleté? Vagy talán. Vagy talán. Vagy talán.

[Dani]: Farkas Gergő a holland srácnak megmagyarázta, mennyire utálja Magyarországon mindenki az Ajaxot, mert milyen paraszt volt evvel a levéllel, amit a Real Madridnak írt, és ő egyetértett. Nem tudom, nem én raktam be, hanem a Krisztián, különben is most cigi, nemdepechemode, tikikapcsoltátokésénnemerőszakoskodok, most valami genny megy, vörös pamlag és türkizszín írógép.

[Krisztián] Hát engem kidobnak írógépestől, papirostól, mindenestül azon a kibaszott kurva ablakon. Ki ő? Ki ő? Ki ő? Nos, ő egy barokk alkat, aki még a kisujján se mozdít.
Utálja a gyerekeket, mint a szart. Mert minden gyerek hugyol.

– Én a szavak embere vagyok – mondja Barta Andris. – Egy rohadt hangszeren nem tudok játszani.
– Nekem nem célom – mondja Dani.

***

A Bátor Malac. Ez egy egészen kicsi malac, még nem szerelmes.
Krisztián: Meg kéne enni azt a malacot!
Na, mostmár igazán 1996 van, és most várhatunk a Bandika miatt az újévi koncertre, különben megharagszik. Kicsit szédülök. A malac az Oscarral a hátán kicsörtetne. Aztán megennék egy szilveszteri buli keretében. Írhatom mesének is: Egyszer volt, holnem volt, az Óperenciás tengeren is túl, az Üveghegyen is túl, ott, ahol a kurta farkú malac túr, pontosan ott, ugyanis erről a kurta farkú malacról van szó. Ez egy nagyon bátor malac volt. És elhatározta, hogy megnyeri az Oscar-díjat. De aztán megették. Aki nem hiszi, járjon utána!
Krisztián: És az IKV üzemelteti.
Józsika: Ú, én egy olyan rajzfilmet rendeznék, ahol az Oroszlánkirály felfalja a Pocachontas szereplőjét. És az egész családnak ilyen drótszőrű haja van?
Krisztina: Nem, az öcsém szőke. Nézzünk tévét.
Józsika: Az Andrást egyszer azzal kéne megfenyegetni, hogy levágjuk a haját.
Amálka: Kéérek egy cigit!
Krisztián: Nem kérsz!
Krisztina: És ki volt az a fiú?
Krisztián: Egy diplomás holland fizikus, és mi ezzel buliztunk, baszd meg!
Józsika (Amálkához): Amikor te megérkeztél…
Krisztián: Összefrusztráltad az összes angolszakost.
Józsika: És milyen volt? Ilyen genyó volt az egész?
Krisztina: Kurva tiszta volt az egész, és soha senki nem fürdött benne.
Józsika: Tizenöt shékel. Iszonyatos súlya van annak, amit mondok.
(Krisztián indiai zenét tesz fel.)
Józsika (Krisztiánhoz és Amálkához): Ha rátok nézek, azt gondolom, hogy egy indiai
kommuna vagytok.
Krisztina: És én mi vagyok?
Krisztián: Te vagy a párducszerű nő.
Józsika: Te egy eltévedt párduc vagy. Én pedig megfigyelő vagyok. Én vagyok a rendező.
(Dani jobboldalon erősen horkol. A szín baloldalán Bandika hever egy vörös bársonykanapén, és nem horkol, viszont nyitva van a slicce.)
Krisztián: Pont egy ilyen bombabébi kell nekem, lalala…
Józsika: Úristen, én odamegyek hótfáradtan, a családom! Ki fognak engem tagadni.
Krisztina: Tévé! Tévét nézzünk!
Krisztián: Ez nem olyan féle, amit csak úgy hipp-hopp… Kéne még egy vekker. Vagy egyszerűen csak tizenegykor bedugom a Dani ujját a kettőhúszba.
Józsika: Lehet, hogy az emberben egy idő után kifejlődik az, hogy mielőtt megszólal a
csengő, egy-két perccel előbb fölébred magától.
Krisztián: Már megint kiment az áram.
Krisztina: Akkor hogy fogjuk nézni az újévi koncertet?
Józsika: Akkor én elmegyek Szentendrére egy percen belül.
Bandika (félálomban): Lószart, megvárod az újévi koncertet!
Józsika: Dehát kiment az áram!
Bandika (teljes álomban): Akkor megvárod az áramot!
(Eleredt a hó.)
Józsika: Amálka közben írt egy eposzt.

Vége az első résznek

Második rész: Az újévi koncert

Bandika: Hogy gépelhetsz ezalatt a zene alatt? A fejedbe kéne húzni az egészet!
Krisztián: Biztos vannak olyan undorító magyarok, akik erre jegyet vesznek.
Józsika: A taps alatt vannak igazán jó felállások.
Bandika: És a Dani még erre a nagyszerű muzsikára sem ébred föl!
Krisztián: Ez egy tehetségtelen, dilettáns faszkalap volt.
Bandika: Hát, ha a bécsiek erre indulnak, akkor dögöljenek meg az anyjukkal együtt!
Józsika: Na puszi!
Bandika: Na üljél le szépen, nem mész sehova! Tessék végignézni. Én minden évben végignézem. Józsika, megsértődöm, ha most elmész! (énekel)
Krisztián: Umtatta, umtatta, umtatta, UMM!
Bandika: Nézzétek, játszik a hárfás is, és semmit nem hallani belőle. Na, legyen már vége ennek a Bécsi Polgároknak!
Józsika: De régen milyen jó volt, amikor előhegedültek.
Krisztián: Haza kell érnem az újévi ebédre.
Bandika: Jaj, és mit csinálsz vele? Rosszul leszel!
Krisztián: Megeszem egy egész malacot!
Bandika: Zero-spiel! A huszonhatos fog kijönni!

Vége a második résznek

(1995-96)