IV. FEJEZET: Végtelen szomorúság

Rózsaszín speed, üldögélés, a háromszög alakú ekik, azok szarok. Utolsó hetem ez a könyvesboltban, ez is, meg Krisztián valahol a vad keleten, ez is. Meg az izé. Az elmúlás. Na ja, elhull a virág, stb. Anyukám panaszkodik, hogy én esküvői meghívókat kapok, ő pedig gyásztáviratokat. Dani anyjának orosz barátnője már nem működik. Lássuk be, hogy véletlenek márpedig nincsenek, boszorkányok pedig vannak. Ilus körül csak fiatalkorú- és cigánybűnözők élnek, “kedves fiú különben”, bezzeg, ha a Dani egy morzsát ejt a földre!
– Olvastátok György Péter cikkét az ésben, már nem is tudom, miről? – kérdezi Dani. (Maga itt a hogyishíjják?) Egy kínai, aki csónakban született, ezt olvassa most a Dani, hatezer oldalas romantikus besztszeller. – Tudtátok, hogy Petőfi egy népszerű költő Kínában? – kérdezi. – Ő ottan a nagy romantikus európai író.
Szuperneológ. Rugóerőtárolós rögzítőfék. Vagy pezsgősdugórögzítődrót, ami a Dani szerint egyik pillanatban ábrázolás – Józsika szerint ugyan nem igazán perspektivikus, de azért –, a másikban pedig önmaga. Józsikának mostanában az a kedves szórakozása, hogy fekszik az ágyon késsel a kezében, nézi a tévét, és közben hunyorít, és a késsel elvág különböző dolgokat, vagy hosszában felszeleteli a televíziót. A magyar televízió felvette a Robit, amint Dunavarsányban szétcsúszva pörög. Holnap MTK-Jereván rangadó. "Civilben rendőr" – mi furcsát vesz észre ebben a szintagmában?
A konyhaajtóról Dani nem törölte le az összefirkálást, amit zöld filctollal csináltam Babucival. Az ajtófélfán meg mindenkinek a magassága meg van örökítve, William is meg van örökítve, oda van merevítve legmagasabbként, rajtam röhögnek ezek közben: Amálka írógéppé változott, a nő, akinek írógép volt a térdén, a nő, akinek írógép volt az ujjában, a nő, aki túl sokat gépelt – ilyeneket mondanak, abba köll mostmár hagynom a nevetségesség küszöbét átlépvén, de ha felnézünk a magasabb, akkor láthatjuk, hogy williamfisher, és lehet rá emlékezni.

(1997 nyár)