Harley-val Lettországban

Hát vége a nyárnak, van, aki elmegy, viszont van, aki megjön, például Daniék Lettországból. (Mindjárt jön a fél Szőranya.)
– Dani, megdöglöttek a halaid?
– Nem, csak sötétben szeretnek lenni mostmár, készülnek a halálra.
Dani mesél. A vizesárok régen egy ronda nagy szakadék volt az ellenség elijesztésére, de mára patakká szelídült. Abszolút idilli. Itt most van egy híd. Abszolút szájenszfiksön. Hatvan orosz, negyven lett. Itt egy McDonald's van, itt egy Fuji Film. Találkozzunk a Hotel de Rómánál. Riga tágas város. Bartsz Danielsz. Fürdött a Balti-tengerben: barna hab a vegyi üzemek miatt, rusztikus bícs, csak bokrok voltak és leégett szállodák, kicsit hideg volt a víz, de nem megszokhatatlan. A varsói Lomonoszovnak körbe szoknyái vannak. Rengeteg villamos is van Rigában. Kuldiga – ez volt a Harley-s út. Fenyőfák, nyírfák, meg minden. A koldusok nagyon jól öltözöttek, frissen vasalt ingben koldulnak. Ott csúszott le az arc kurva lassan a tengerbe hulla részegen, és látszott, hogy most koszolja össze az ingét. Dubulti, Bulduri, Pumpuri – ezt a nevet már Edit lett kiscicája viseli. Bulduriban az elnöki rezidencia előtt belerohantak egy Roverbe, jöttek a Roveres csávó milliomos barátai sunyi arccal, elbaszták a nyaralás hátralevő részét. A lett rendőrség nem szarozik. Az fizeti, aki hátulról belédszalad. – Disztensz, disztensz – ezt hajtogatta a kövér, bajuszos rendőr. – Nem procedúra, amit ott csináltak. Daninak mindig vízióként szembe jött a Rover háta, üvöltött a goa közben.

(1997 nyár)