Az albán krémesről

Dani: "Ezek itt mind írók, csak én nem vagyok az. A posztmodern lélek és Hersiczky Amália, a századforduló dáma – századfordító, tulajdonképpen, csak nem annak a századnak a fordítója, amire ti gondoltok – én azonban se posztmodern, se századfordító nem vagyok, csak egy mélyromantikus árnyéktörök, nyakam török, a lét örök, csak én nem törődök, de más törődik a balkánszívű lánnyal, és hoz neki albánkrémest. Ez a Józsi – a feszültségoldókeltő. Ő most jött, és az albánkrémes azért albán, mert van benne egy albán. Ez az albánkrémes aztán persze az ujjaim közül az írógépre csesszent, és végigmártva a mit sem sejtő betűket, becsusszant a mélybe, és ott vaníliás és csokoládés* tudathasadást okozott a megkínzott délutáni elcseszett napban. A Józsika mindig jól van, de egyre hidegebb van a lakásában, és megjött a villanyszámla. 22000 forint két hónapra, és megint a gyertyákkal ülés, mint régente, télen, mikor tavasznak még híre sem volt, most viszont már legalább híre van, gyertya nincs, hideg viszont van egyre hidegebb, egyre telebb, és a Józsi lakásában lepkévé dermedt villanykörték vérfagyasztó uralma. És a Józsi által látott elveszett Peer Krisztián – mióta pénze van – újra feltűnt a Hikkben, és ment előadást tartani. A schwechati repülőtér a kiindulás és a vissza nem térés. Persze vonatja nincsen a vissza nem térésnek, és hiába próbál az ember bármit is közelebb kerülni az érthetetlen délkeleti édesálomhoz, ha még törökül sem bír rendesen megtanulni. A Zsuzsi sem bír megtanulni (Hersiczky Amália, író és guminő), pedig ő aztán nyelvtanulónapóleon: megtanulta az egész Balkánt, és persze meghódította a Macedón szirteket, Nagy Sándor bekaphatja – tulajdonképpen ő sem tudott túllépni Dél-Európán, persze nem is volt annál tovább semmi akkoriban, úgyhogy könnyű dolga volt. Nem úgy, mint nekem, akinek most már hat földrészt kell meghódítania ahhoz, hogy a világ ura legyen, ami végül is nem is olyan nagy igény ahhoz képest, hogy vannak emberek, akik nem csak a világ, hanem a maguk urai is akarnak lenni, ami persze sokkal beláthatatlanabb vízrajzi egység, mint teszem azt Anatólia vagy a Peloponnészoszi félsziget. Persze ott nem volt senki hivatásos problémamegoldó, mint itt a Krisztián, aki halasszendvicstől kezdve a mosogatásig mindent a kisujjából leráz. Az én kisujjamon azonban csak kárhozott lila dereng."

(1996. március 13.)

*kiemelés tőlem, v.zs.