itt van nektek temps perdu

"Kényszer ez, nem vitás. Kék írógépet nyomok. Dani és Edit olyanok, mint egy házibuli erkélyrerekedt résztvevői. Dani most beszalad, integet: – Itt a német szomszéd félmeztelenül!
Jól telt a négynapos hétvége: Szegeden gengszterzperedájz, napszemcsi, egy milkó, koksz, fehér BMW német fogorvosokkal; Mediwave-en nyűglődés, Józsikának szilvásgombóc nőtt a feje helyén. És újabb német, ezúttal tanár. Akkor indult Berlinből, amikor ők Győrből. Peer Krisztiánék vetőmagot nyomtak. Eurovíziós Dalfesztivál. A számok bűvöletében. Egy km 1492 lépés. Adódik a kérdés: lehet-e ez véletlen? Ma a harmadik emeleti fiúvécében egy buzi leskelődött, és Józsika ordított, hogy ezt hagyd abba, jó? Rituális X-Akta nézés. Nyár van, viszont, a tavaszt persze megint kilopta az évből valaki, de lágy májusi éjszakák, az ember vágyakozik, meg minden. Daliás idők, az ilyenkor elengedhetetlen nosztalgia. Józsika rámkiáltott: – Amálka, ide az írógépet! Meg akarom írni Az eltűnt idő nyomában II-t!
Az irodalmi bulin – „Hány éves Kuksi?” – megvilágosodott az elmém: önellentmondásban fogok meghalni.
Krisztián: Basszus, láttam egy nyestet beszaladni egy autó alá, de kiszaladni már nem láttam.
Józsika: Biztos UFÓ volt.
Krisztián: Az lehet."

(1997 nyár)