Mrs. Cooper összehúzott szemöldökkel bámult utána.
Mrs. Matthau szólalt meg elsőnek: - Nem ismerted meg, ugye?
- N-n-nem.
- Hát, ilyen az élet. Kár, kár, nagy kár. Nem volt benne semmi ismerős?
- De, valami halványan. Nagyon régről. Mintha csak álom lett volna.
- Pedig nem álom volt.
- Carol, ne csináld ezt velem. Ki volt ez az ember?
- Valamikor nagyon nagyra tartottad. Főztél rá, és kimostad a zokniját – Mrs. Cooper szeme elkerekedett és forogni kezdett -, amikor pedig behívták katonának, te mindenhová követted, táborról táborra, miközben sivár bútorozott szobákban szálltál meg…
- Az nem lehet!
- De igen.
- Nem!
- De igen, Gloria. Az első férjed.
…
aztán itt kb vége is a regénytöredéknek, mert a súlyos magánéleti és drogproblémákkal küzdő szerző az elkészült fejezeteket publikálta magazinokban, mire minden barátja megszakította vele a kapcsolatot, mire ő félbehagyta a regényt. Pár évvel később meghalt.
0 komment:
Megjegyzés küldése